Ablak

"- Gyerünk uraim, itt a finom ebéd! Aztán ezt most nem lehet ott hagyni, úgy, mint tegnap a tökfőzeléket!" - utasította a kedves arcú barna nővérke két betegét.

Laci bácsi, aki már több mint két éve fekszik ebben a kórházban, állapota sajnos nem bíztató: legalább hat hónapja szinte mozdulni sem tud ágyáról.

Agyvérzése kegyetlenül megbilincselte végtagjait, az ágytálat minden este ürítették alatta.

Az öreg Laci bácsi az utóbbi hónapokban lejjebb adott kicsit súlyából, fehér hajszálai imitt - amott érintették homlokát, szemei fáradtak és meggyötörtek voltak.

A halványzöld színű falak szinte nyugtatólag hatottak a két magatehetetlen férfire, napjaikat így tengették, beszélgettek, naphosszat csak beszélgettek.  Gazsi bácsi, aki a sarokban éppen az ablak mellett feküdt, jól rálátott a kinti világra.

Az öreg Laci mióta ebben a kórteremben feküdt, egyszer sem láthatta a kinti nyüzsgést, fekhelyéről minden erőfeszítés hiába valónak bizonyult, nem láthatott ki a Gazsi ágya mellett lévő ablakon.

Gazsi, aki szintén meglehetősen rossz bőrben volt, boldog tekintettel kémlelte nap, mint nap az ablakon túli világot, ez lett életében az egyetlen dolog, ami még tartotta benne a lelket.

A titokzatos Mágiáról hétköznapi nyelven

Első rész

A valódi Mágia, mint ősi tudomány

 Ha az utca emberét manapság megállítanánk azzal a kérdéssel, mit gondol a Mágiáról, valószínűleg, elég lehangoló képet festenének róla - jogosan. Rengeteg a szemfényvesztő, a csaló, a kuruzsló, a magát „Mágusnak” kikiáltó ember, aki szemrebbenés nélkül veri át a hozzá gyanútlanul fordulókat, jóhiszeműeket.

A valódi, ősi Mágiáról, mely kb. 5000 éves múltra tekint vissza, elég kevesen tudnak és még kevesebben jártasok e tudományban. Remélem, ez a cikksorozat kicsit hozzájárul ahhoz, hogy a negatív és téves kép megváltozzon!

De először nézzük, mit takar maga a szó: Mágia.

A közhiedelemmel ellentétben semmi köze a varázsláshoz, („hókusz-pókusz”) nem az angol Magic szóval azonos, hanem az Ó-Görög Magosz szóból származik. Így hívták régen az un. „legmagasabb szintű beavatottakat”, akik értették és művelték ezt a tudományt. Ismerték és alkalmazták a természet törvényeit az Isteni Gondviselés által létrehozott világegyetem (mikro és makrokozmosz) minden apró részletével tisztában voltak. Tekintélyük volt, hiszen értettek pl. a gyógyításhoz, előre láttak bizonyos eseményeket, álmukban (vagy a mágikus munka során) néha utasításokat, információkat kaptak a Mindenhatótól, annak követeitől, stb.

Szivárványnap

Riportom készítése elején, mint egy belső sugallatra, szinte egyből nyilvánvalóvá vált számomra, hogy ezoterikus témát választok. Végül, hosszas kutatás után, az Angyali Rend honlapján kötöttem ki, ahol találtam is egy telefonszámot, amit nem is késlekedtem felhívni. A telefont egy kedves hangú hölgy vette fel, akinek nyitott, segítőkész hozzáállásának köszönhetően egyből meg is beszéltünk egy találkozót.

Az ajtót egy alacsony, vörös hajú nő nyitotta ki, akinek barátságos, őszinte, szeretetteljes, „mindent látó” szeme egyből magára vonja az ember figyelmét, beszéde pedig csak tovább fokozza ezt az érzést, kellemes csilingelésével. A látvány egyből megindította gondolataimat: „Hogyan válhatnék én is ilyenné?”

Beszélgetésünk, és a végül általa javasolt ötlet sok mindent megmagyarázott, és sok mindent megváltoztatott Bennem…

Spiritizmus

A spiritizmus (szellemtan) eredete messze a történelem előtti korra nyúlik vissza. Sokkal régebbi, mint bármely tudomány és művészet.

Voltaképpen az ember tudatos vagy tudatosítható kapcsolata a nem anyagi világgal. Ahogyan a zárt közösségben elő, természeti népeknél ma is megfigyelhető, távoli őseink szoros kapcsolatot ápoltak a természetfeletti világgal, és ezt valóságként élték, és élik meg.

Ezt a kozmikus tudatot teljesen elveszítettük, és az emberiség olyannyira az anyagba süllyedt, hogy már csak az öt érzékszervének hisz. Belső látása megszűnt, az úgynevezett harmadik szeme becsukódott. Többé nem képes érzékelni a nem tapintható, szemmel nem látható, nem szagolható, és füllel nem hallható dimenziókat. A transzcendens világ már hosszú ideje csak keveseknek nyilatkozik meg. S mivel legtöbben a létezéséről sem tudnak, a hiányát sem észlelik tudatosan. Az istenhívők, a különböző testi és lelki gyakorlatok útján kereső, vagy különleges képességekkel megáldott lények olykor még észlelnek valamit abból, amit ma paranormális tevékenységnek hívnak. Gyűjtőneve tehát van ezeknek a megmagyarázhatatlan, földöntúli jelenségeknek, de magyarázatot nem talál rá a tudomány. Ezért nem is vesz róla tudomást.